Árnyék(világok) grafittal – megnyílt Varga Bálint kiállítása

Varga Bálint Tamás 2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Jelenleg Móron él; alkot és tanít.

A művész a tatai múzeum Grotta címen, nyaranta rendezett, csoportos, kortárs képzőművészeti kiállításának díjazottja. Ilyen módon került sor ezúttal önálló bemutatkozására.

A Grotta alkotóművészei fiatalok, a ’klasszikus’ művészetnek, a régi korok paradigmáinak tagadói, megújítói, átértelmezői. Varga Bálint alkotásain, titokzatos képein is ez a szituáció érhető tetten.

Disegno:

Varga Bálint itt kiállított sorozata rajzokból áll, tökéletes, hibátlan, aprólékos, mérnöki pontosságú, szinte hiperrealista rajzokból. A ceruzarajz, ami hagyományosan a vázlat eszköze szokott lenni, itt a végleges műalkotás maga, az alapozott vásznon, a fatáblán. (…)

Új tárgyiasság:

Nemcsak a technika szokatlan, hanem a témaválasztás is: egyszerű, hétköznapi témákra talál rá a művész, festő ecsetjére méltó, nagy motívumok helyett. A mai világunkra jellemző, de azon belül is a legbanálisabb tárgyat választja (parabolaantenna). A tárgyat csendéletként mutatja meg, a maga mozdulatlanságában, mindenféle érzelmi kapcsolatot kizárva a művész és a kép tárgya, a néző és a kép tárgya között. (…)

Árnyék:

Az árnyék (árnyékolás) a valóság látványának és ábrázolásának, a műalkotásnak fontos része, általa válik térbelivé, valóságossá a kép tárgya. Varga Bálint művein a szürke ceruza csak az árnyékot tudja megragadni, csak azt ábrázolja, csak az árnyékok által rajzolódik ki a világ. Az anyagtalan, megfoghatatlan árnyék kelti életre a megfogható világot. (…)

A kiállítást – amely egyben az új kiállítóhely avatása is volt – Kammerlohr Kováts László képzőművész nyitotta meg. Értő, elemző gondolatainak sorába emlékek szövődtek:

“Egy kedves mesterünk Baranyai Bandi úgy is hívott minket, hogy Athos, Porthos, Aramis és d’Artagnan.

Most így húsz évvel később, viszonylagos tisztánlátással, zavaros és zűrzavaros évek után, már másként látva az életet, Bálint leszámolva a felesleges dolgokkal a legegyszerűbb ábrázolásokhoz nyúlt vissza. Semmi mellébeszélés, esetleg nagy téma, vagy fellengzős küldetéstudat. Csak egy ceruza, egy papír, és az árnyékvilág. Lehetne akár ezüstvessző is, olyan finomak, visszafogottak a képek.”